2010. május 16., vasárnap

Fenyő László

Egy csepp öröm

Miért hogy versem csak hozzá illő
szomorúsággal töltekezik,
öröme nincs? A lélek önző:
szomoruságát szívesen
megosztja, de versembe nem jut
az örömnek egy cseppje sem.

Egy csepp öröm. Ha van is olykor:
egyetlen csepp az egész
és erre az egycseppre-tikkadt
lélek e cseppel mit tehetne?
mielőtt az ajándékozó
világra visszaperegne:
párázva elforr, mint a lázas
homlokra ejtett kölni cseppje.

S marad mély ege a szomorúságnak,
mely alatt örökös ködöt szívunk,
köszönd meg ezt a mély eget
mely ott csüng életed felett
s ha fullaszt is e köd
szállván meleg is száll s beföd.

Az örömmel pedig tovább is
légy oly fukar mint az veled
s ha olykor rádcsillog egy csepp:
fellelhetetlen mélyre ringasd - -

vajha olyan gazdag lehetnék,
hogy ezt a cseppet, az öröm
eltévedt egyetlenke cseppjét
megoszthatnám, felét magamnak,
felét, kinek a legjobban kell - annak.