2010. május 25., kedd

Fehér Miklós

Csak költő vagyok

Ha asztalos lennék, vígan fütyülnék,
Ritmusra verném a szöget a fába,
Enyvet főznék rossz zománcedényben,
Bútort álmodnék minden szál deszkába.

Ha takács lennék, csattogó szövőszék
Lenne a forrás szorgalmas kezemben,
Szőném, szőném végtelen folyamát,
Míg tengerként terülne elém a kelme.

Ha kovács lennék, tüzet szítanék,
Szikrát vernék a makacs vasakból,
Páncélvágó kardot - kardvédő páncélt
Vagy ásót, kaszát, egyszerű patkót.

De csak költő vagyok, kezemben toll,
Hitvány papírra zokogok sorokat,
S irigyen nézem a kétkezi embert,
Ki valós anyagból épít világokat.