2010. április 25., vasárnap

Sólyom Zoltán

A dal...

A szoba csöndes és meleg.
Homályosak a szegletek,
egyetlen körte ég...
Van csöndem, van. És van szobám.
S egy kis meleg is jut reám
e földi körbe még...

Fehér papír az asztalon:
be sokszor ott maraszt dalom,
igen, a dal, a dal...
A dal: szívemből csobbanó
és éltető és altató,
sötét-édes ital...

Más részegítőm nincs sehol!
Már rég tilos az alkohol
s a boldogság, bizony...
Ha az éjszaka rámköszön,
a dalt könnyemmel öntözöm
s kortyonkint azt iszom...