2010. április 24., szombat

Endre Károly

Az esti szél

Fájdalommal szeli át az esti szél a kerteket -
Ki verte meg a levegőt, hogy nyugtalan és remegő?
A tisztaság, a jóleső - most széteső és nyugtalan.

A levegő: a szeretet, a színadás, a lehelet -
De ki lehet, ki leheli? Most fájdalommal van teli
És átszeli a kerteket. - Ki verte meg a levegőt!

Ki enyhe kékkel rejti el a vaksi űrt, a szomorút,
De sugarakat átereszt, és csillagokat el nem fed,
Most panaszos a szeretet... És panaszosak szíveink.

Szívünk is, mint a levegő, a szerető, a színező,
Szemünk sugara idejő, és úgy remeg, mint esti szél,
Mely fájdalommal szeli át a nyugodalmas kerteket.