(Két kis etűd)
A fák hajnali, fodros szél-ruháit
a Nap gyöngéd ujjakkal oldja le; -
s amint
kíváncsi, csupasz ágakra tapint -,
nemző kedvű sugárral
parány mélyekig ér el,
hol már zölden világít
- makacs megszületésre beoltva -
a holnapi rügyek reménye...
*
Ajtóm előtt kidőlt olajfa tönkje
ifjú ág-leánykákról álmodik...
