2010. március 11., csütörtök

Seres László

Rád szabott sors...

Még gondokkal fekszel le,
gondokkal is ébredsz.
Tiszta, könnyű álmokat
soha nem remélhetsz.
A teher, amit hordasz,
testeddel forr össze,
ha hagyod, hogy ágyadat
könnyekkel öntözze,
elemésztve ott, ahol
lángolni volna jó,
egy kalandozó, lágy kéz,
egy simogató szó
hozzád búvó csillagfény
ringó öled taván,
őrjítő varázst gyújtva,
annak ki rád talál
remegőn, mint gyötrő
örök, élő készség.

Álmodozni gyávaság,
élni ma merészség.

Rád szabott sors. Kihívás.
Építs utat, hidat.
Álmodd azt, hogy élsz, s indulj.
Éld meg álmaidat.