2010. március 15., hétfő

Ratkó József

Éjszaka

Micsoda nehéz éjszaka,
öreget köhögtető.
Elforog lassan, nyílik
a csillagtól rücskös tető.
Fölnéz figyel a képzelet,
káprázik, Istenre lát.
Féltében ő gondol ilyet,
rettegő, rossz éjszakát.
A magány szívig ér; pedig
szerelem ideje van.
Aki él, ölelkezik, –
Itt csak én gyötröm magam.
Vállaltam olyan csoda dolgot,
amire senki se kért.
Énekelek melegebb fényű,
romlatlan csillagokért.