2010. március 15., hétfő

Kiss Tamás

Esteledik

Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját;
a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél;

Micsoda az ember - mondom - hogy megemlékeztél róla?
És az embernek fia, hogy gondod van reá?

(Zsoltárok könyve 8.)


Esteledik, – ilyen alkonyban
terüket vesztik a tárgyak,
az anyag bennük összetörpül,
köröttük nőnek az árnyak.
Óráinkra hosszan, szelíden
reáfeküsznek a percek,
nagy fehér álmunk az Isten.
Esteledik. Mikor lefekszünk
atomjaira hull a testünk,
zsongás lesz, gyenge bizsergés
egyetlen lesz a lét, a nemlét,
körülfog, becéz a semmi,
kezünket kell csak összetenni,
szemünket lezárni s végre
felnézni a jóságos égre.