talán egyszer megkegyelmez
a légzés a szó az ölelés
hogy minden este várni kényszerült
tudván az ajtón nem nyílik rés
talán a tél fehérje
leszáll az éhes partra
félbemaradt leveled a délutáni kávéd
hajón vontatja oda
talán a vállig érő hó
jéghátamra fagyott holnapom
talán a néma harangszó
lélekvivő utakon
