2010. március 9., kedd

Iancu Laura

óda

talán egyszer megkegyelmez
a légzés a szó az ölelés
hogy minden este várni kényszerült
tudván az ajtón nem nyílik rés

talán a tél fehérje
leszáll az éhes partra
félbemaradt leveled a délutáni kávéd
hajón vontatja oda

talán a vállig érő hó
jéghátamra fagyott holnapom

talán a néma harangszó
lélekvivő utakon