2010. február 6., szombat

Várnai Zseni

Lassan leszáll az este...
-részletek-

Kibámulok az ablakon
s a téli alkonyatban
úgy rámzuhant: hogy messze vagy!
Itt ülök egymagamban,
s nézem, amint szitál a köd,
s lassan leszáll az este...
Látlak-e még? csak kérdezem,
és nincs, aki felelne.
...
Hír nem repülhet most felém,
levél nem jöhet tőled,
csupán álmaim festenek
árnyképeket felőled.

...elfárad a szív, s megáll,
nem győzi már a harcot...
meddig bírja az én szívem,
meglátom-e az arcod?

Hallom-e még hangodat?
néha a néma éjben
lélegzet nélkül fülelek,
s magamban fölidézem
a hangodat, a szavadat:
erőlködöm, hogy halljam...
s hangod visszhangja már csupán
a fölcsendülő dallam.

...messze, messze valahol
már kél a nap fölötted...
lelkemmel - hogy elérjelek,
átölelem a földet.