2010. február 13., szombat

Seres László

Mindent megadtál...

Mindent megadtál, Uram!
Végtelen hited, erőd
világot teremtett bennem,
s a világban a hatodik napon
földből vétettél engem,
az EMBERT!

Mit kérhetnék még...
lehetetlent...

Te adtál ízt először a számba,
az első fényt a sötétség után.
A szót, az illatot, színeket,
az Éden minden gyönyörét
Te szőtted körém,
hogy el ne tévelyegjek.

Mit kérhetnék még...
lehetetlent...

Adtál öntestemből társat,
és lelket leheltél belé.
Arcod fénye fürösztött meg.
Becsuktam csalárdul fél szemem,
mert oldalbordámból ott
a NŐ
az enyém lehetett.

Mit kérhetnék még...
lehetetlent...

Majd megkísértettél, Uram!
És gyengének bizonyult az EMBER.
Dőre vágy vitt, talmi kíváncsiság
a Tudás és a Nő után.
Már szeme tükrében néztem meg magam.
Követtem vakon és minden elveszett.

Mit kérhetnék még...
lehetetlent...
...

Adj Uram
nekünk
büntetésként
örök szerelmet.