2010. február 12., péntek

Sárhelyi Erika

Suta szavak

Kopott szavakon, elrongyolódott
Rímeken, régi, unott frázisokon
Át, bukdácsolva keresem egyenként
A betűket, mik hozzád vezetnek.
De hiába gömbölyítem az ó-kat,
Az ő-ket, hagyom el, vagy teszem ki
A vesszőket, mindegyre kicsúsznak
Tollam alól a selyemfényű szavak.
Mikor a tekintet vak, s a száj csak
Néma, határozott vonal, akkor
A tinta, mint végenincs fonal képes
Teleszőni a gondolat hófehér vásznát,
A betűre sóvár, telhetetlen papírt.
S talán adhat a bajra némi gyógyírt
Egy suta, elkoptatott „szeretlek”,
Tán e szó még valamit jelenthet
Így leírva, pőrén és kendőzetlenül.