2010. február 27., szombat

Gere Irén

Lépkedek feléd
-részlet-

Lépkedek feléd
a januári ködben
- jótékony lepel -
elfed, átölel,
nem láthatod a
félelmet arcomon,
...
csak lépkedek feléd
félve, szótlanul...
egy marék hó
olvad ki tenyeremből,
közénk telepszik
a némaság,
orvul a lelkembe
fészkeli magát
a kérdés:
lépjek-e tovább?
aztán újabb lépés,
sután, tétován -
a januári ködben
botladozva előre,
- nem látlak, de
tudom: elindultál
te is, bizonytalanul,
engem keresve a
labirintus-éjben!
én itt, te ott.
sötét ösvényeken
fázva félünk.
lesz-e út, amin
egyszer, majd
egymáshoz elérünk?