2010. január 12., kedd

Takács Zsuzsa

A festett háttér fákat ábrázol

Nem fák ezek, üresség kertjei.
Heverhetek a romlott napsütésben,
vagy illegek előttük: mindent megteszek.

Megteszek mindent a kijelölt időben,
elmondom az elvárt mondatot,
és ismerem váratlan kérdéseiket,
és ellenőrzöm elcsukló hangomat.

Romlást kongat a félrevert szív;
csak romlás, csak zengés mindenütt.
Suttogom magamnak: jól van így.