2010. január 18., hétfő

Ruder Jana

Maradtam volna még...

Maradtam volna még..
de a kék lehalványult az égről...
s rojtok lógtak ki
a tél szakadt zsebéből
amikor sárba esett
a tegnapi csillag.
Együtt néztük
éjfél után...
s puha parázzsá vált a délután...

Sötét foltok nőttek az est szárnyára,
aztán összetört a fény
szemem íriszén...

halkan dúdoltam...csendesen,
kevés lett neked...
s a vékony hártyává vált hangjegyek
néha sírtak -
könnycseppjei hozzád gurultak...

Igazi dalt akartam...
mi áthatol a lelkemen
kisimítva sok vasalatlan ráncot,
hordtam magamon nehéz acélláncot...
oly könnyűnek tűnt , nem fájt, hogy bőröm tőle sorjás'

feléd indult tőlem minden kis mosolygás...

maradtam volna még...
de a kék lehalványult az égről,
puha parazsak hulltak a csillagok szeméből...