2010. január 8., péntek

Mülléder Mária

Infinitív

Szállni csak szállni
nap és hold között
sirályként árnytalan
könnyű suhanásban

lebegni észrevétlen
szeretni értelmetlen
önfeledt zuhanásban

a Föld sós könnyében
elvegyülni emberként
volna jó ahol szabad
ahol szabadság van

és nem számol reád
időt türelmetlenül se
végzet se perc-hajó

Még álmodnád sorsod
felsír moccan a végső
döntés burokban majd
belépsz az ismeretlen
hűvös világi présbe

egyedül
pőrén
kiszolgáltatottan