Én csak ősszel tudok boldog lenni,
mikor bíborban ég a patak,
s a fákat szelíd szél öleli,
és az aranyló domboldalak
között még napfényes az út.
Már gyúlnak a tétova fények,
s lágyan intenek búcsút
e múltba vesző vad festmények
Csak ősszel látom meg a Szépet,
az arannyal fénylő eget,
s kékkel festik az estéket
a muzsikás lelkű istenek.
