2010. január 8., péntek

Paál Zsolt

Csak ősszel

Én csak ősszel tudok boldog lenni,
mikor bíborban ég a patak,
s a fákat szelíd szél öleli,
és az aranyló domboldalak

között még napfényes az út.
Már gyúlnak a tétova fények,
s lágyan intenek búcsút
e múltba vesző vad festmények

Csak ősszel látom meg a Szépet,
az arannyal fénylő eget,
s kékkel festik az estéket
a muzsikás lelkű istenek.