/részlet/
Segíts, hogy szóljak rólad,
hogy el ne múljál végleg,
Segíts, mert némasággal
vert meg a szenvedésed.
Mert néztem tehetetlen
hogy süllyedsz el zihálva,
fuldokolva a sűrű,
vér-mocsaras halálba.
És nem mondhattam: add föl,
úgyis hiába minden.-
Kővé dermedt a bárgyú
biztatás szemeimben.
Add rám erős reményed,
segíts, hogy szóljak rólad,
hogy valljalak, ki voltál,
mindent-odaadónak,
szereteted tékozló,
elszánt örök-szegénynek,
szélcsöndben szík-virágnak,
szélvészben jegenyének,
szelídnek és merésznek,
utolsó menedéknek.
Oldozd meg némaságom,
hogy el ne múljál végleg.
