2010. január 29., péntek

Garai Gábor

Anyám könyve
/részlet/

Segíts, hogy szóljak rólad,
hogy el ne múljál végleg,
Segíts, mert némasággal
vert meg a szenvedésed.

Mert néztem tehetetlen
hogy süllyedsz el zihálva,
fuldokolva a sűrű,
vér-mocsaras halálba.

És nem mondhattam: add föl,
úgyis hiába minden.-
Kővé dermedt a bárgyú
biztatás szemeimben.

Add rám erős reményed,
segíts, hogy szóljak rólad,
hogy valljalak, ki voltál,
mindent-odaadónak,

szereteted tékozló,
elszánt örök-szegénynek,
szélcsöndben szík-virágnak,
szélvészben jegenyének,

szelídnek és merésznek,
utolsó menedéknek.
Oldozd meg némaságom,
hogy el ne múljál végleg.