2010. január 12., kedd

Fjodor Tyutcsev

Téli erdő

Tél-boszorkány bonthatatlan
bűbájában, mint mese,
dér-palástban, néma fagyban
áll a fenyves mozdulatlan
csodacsipke-ligete.

Halva tán és mégis élve
tűri, szinte álmai
gyönyörétől megigézve,
hogy a hónak már egészen be-
fonják piheláncai.

Ha nyugatról, ha keletről
a ferde nap rácikáz,
meg se rezdül-mint ijesztő
üvegtűzvész,gyúl az erdő:
káprázatos fényvarázs.

Szabó Lőrinc fordítása