Halld a hajótülköket: áttörik a köd hártyáit.
Föld és felleg megreped, néma szívem kivirágzik.
Élvezd a csend öbleit, vess horgonyt szélcsendes órán.
Várj újholdig, könnyedig. Veled sóhajt part és hullám.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."