2010. január 10., vasárnap

Bartalis János

Hó jeges kérge

Hó jeges kérge hiába jössz,
nem győzöl le engem.
Lobog az életem,
mint nem lankadó láng,
mit el nem fúj a szél,
és ki nem olt a víz.
Ha álmatlan éjen sírok – mégis:
reggelre könnyem felszárad,
mert tudom, nem halok meg,
míg remeg a szívem,
és tele van énekkel, dallal.