Járok fekete lomb között,
szívembe átok költözött,
számig ér mindig a sírás.
Elmegy a test a porhoz,
hiába tiltják.
Elmegy a test a porhoz,
kapkodunk fűhöz-fához;
ki halottaimból visszahoztál,
legyél mindétig áldott.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."