2009. november 26., csütörtök

Nagy Horváth Ilona

Téged rajzollak

Ülsz az íróasztalnál, mögéd lépek,
átölelem a nyakad, és
füledbe suttogom a megfoghatatlant.
Megfordulsz, öledbe húzol,
és csókomba mormolod a válaszod...
Eljött az a perc, amikor őszintén akarok
állni előtted, kell hogy láss,
tudnom kell, figyelmed nekem szól.
Lépésről lépésre hullanak le rólam
a meggyőződéseim.
Közben valami szép születik.
Téged rajzollak szóval, szénnel,
gondolattal újra meg újra...