László Noémi

Csupán a múló évszakok
örökké hulló függönyén keresztül
áttetsző buborék árnyékában
meghúzván magamat igyekszem
nem létezni s néha föleszmélek
úgy kéne összefűzni igaz szavakat
hogy tisztaságuk hűvös visszfényében
a látomások felragyogjanak.