2009. november 26., csütörtök

Gülch Csaba

Egy kicsit

Egy kicsit zöld, egy kicsit kék,
majd estére lassan holdezüst.
Egy kicsit ott, aztán itt,
holnapra talán mindenütt.

Egy kicsit madár, kicsit angyal,
vagy éppen virágzó liliom,
a tengerrel táncoló delfin
vagy Krisztus arcán a fájdalom.

Egy kicsit alkony, aztán hajnal,
csendre feszített virradat,
ködbe tévedt nyírfaerdő,
riadtan vágtázó vén vonat.

Egy kicsit én, egy kicsit te,
egymásba költözött mi vagyunk.
Az átvérzett fátylak árnyékában
talán felépül a holnapunk.