
"Gyönyörű az uttalan rengeteg,
ujjong lelkem a parton egyedül;
egy társaság van, hol nem szenvedek:
a mély tenger, hol az ár hegedűl.
...
fogadj be hát Mindenség, lelkemen
a mondhatatlan űl, kiáltó rejtelem."
Gulyás Pál fordítása
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."