2009. november 4., szerda

Bodnár Éva

Magányosan

Tavasz van -
mondanád,
de hó szitál...
Jó kedved odalett.
S hogy elmerengj
a táj felett:
kedved sincs már.
Sietve mész,
s ha hazaérsz,
melegségre vágysz.
Jó lenne most egy ölelés,
egy csésze forró tea...
De üres a szoba.
Nem vár senki.
Az illatos ital sem
tud már érdekelni.
Komor valósággá válik
egy régi álom szőtte kép.
S ez épp elég,
hogy elmerengj
a táj felett,
mely tavaszból
télbe fordult.
És észre sem veszed:
Könnyed kicsordult...