2009. november 9., hétfő

Bartalis János

Álmodni

Monotonan esik az eső. Éjfél van.
Nem akarok még lefeküdni.
Álmodni akarok, ébren álmodni.
Ó, menj el, alvás!
Ne közeledj halálszárnyaiddal.
Nem akarok aludni.
Nem akarok csak lefeküdni
és már a holnapban lenni,
a közönséges nappalban felébredni.
Hova lennének akkor ez órák?
az éjszakának hátralévő sok órái?
a sötétség bársonyos lélek-simogatásai?
az ébredő hajnalnak drága kelepcéi?
a sok fény?
a töméntelen suttogás?
az eltikkadt madárdal?

...S szívem meggyötört, édes dobogása?
mellyel átölellek örökre – téged?...