2009. október 6., kedd

Z. Farkas Erzsébet

Ember! Töröld le könnyeidet!

Ha fáj a szív, csüggedt a lélek,
Ha összeroppan bennünk minden,
Te meghallgatod zokogásunk:
"MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN...

Ha megbántunk s szitok hull szánkról,
Bűnös lelkünkön vérző a seb.
Könyörögve kérünk, esedezünk:
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED...

Elmerülünk bűnök tengerében,
Megtagadjuk isteni jóságod.
De titkon, lelkünkben azt kivánjuk:
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD...

Nehéz az úton bűntelen járni,
Hiszen esendő emberek vagyunk.
Eljátszottuk sok-sok kegyelmed:
LEGYEN MEG A TE AKARATOD...

Minden hibánk, nehéz bűneink
Átszúrják lelkünk, mint sebző tövis.
Te bűntelen vagy, Te áldott vagy:
MIKÉPPEN A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS...

Ha jövőnktől félve rettegünk
s egyedül vagyunk a csendmagányban,
Félve suttogjuk a méltatlan kérést:
MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NEKÜNK MA...

Az idővel elszáll ifjúkori álmunk,
Őszülő fejjel nem várunk kincseket,
Hatalom, hírnév, dicsőség helyett:
BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET...

Leborulok s mondod: töröld le könnyedet,
Megbocsátasz és feloldozol:
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK
AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK...

Nagy a szegénység e Földön! -
Bűnök, vágyak, gyakran keverednek.
Nehéz elmenni a talmi fény elől
S NE VÍGY MINKET A KÍSÉRTÉSBE...

Ha testünkből az élettűz kihűl,
És itéletre hív az égi szó,
A remény elhaló hangján kérünk:
DE SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL!

Mi hisszük: megváltó Atyánk vagy!
A jót megdicséred, a bűnöst bünteted
MERT TIÉD AZ ORSZÁG, A HATALOM
ÉS A DICSŐSÉG MINDÖRÖKKÉ.

ÁMEN.