2009. október 4., vasárnap

Parancs János

Kései órán

Távoli, halk, alig hallható kutyaugatás.
Aztán a csönd, a szinte már tapintható
csöndje a falusi éjszakának. Az a bársonyosan
befogadó és körbeölelő közeg, ahonnan egykor
kiszakadtunk, s ahová mindig visszavágyunk,
de ahová visszatérni többé nem tudunk, mert
nincs elég hitünk és kitartásunk. Nincs erőnk
lemondani a fölös kényelemről, megrögzött, rossz
szokásainkról. Már nincs erőnk újra kezdeni,
amit elrontottunk. Vagy ami elromlott, nincs
erőnk határozott mozdulattal félresöpörni, és
visszatérni bátran oda, ahol még otthon voltunk,
s talán még otthon is lehetnénk e zord világban.