2009. október 30., péntek

László Noémi

Folyton rettegve

Ma jégeső ver, holnap összeéget
— ha hozzá túl közel jutok — a nap.

Már szemhunyás se kell, az évet
magam mögött hagyom, és hamarabb
felejtem el a fogyó holdakat,
a tengerhez igyekvő zöld vizet,
és elhiszem, hogy semmit sem hiszek,
és belátom, hogy aki tud, az téved,

mégis folyton rettegve tartalak
karomban, mintha elveszíthetnélek.