hajolj kongó üreg fölé
lassú harmat töltse kutad
ne félj
hol töri tükrét a fény
a mélyben gyöngyhalász kutat
kincsét lerakja eléd
csak várj türelmesen
mert tenger morajlik
minden könnycseppben
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."