2009. október 18., vasárnap

Farkas István

Végy körül engem

Egyedül, fáradtan ülök most szobámban,
szomorún, lehunyt szemekkel álmodozom.
Rád gondolok, míg gyémántkemény fájdalom
zúzza össze szívem-lelkem magányomban.

Hiányzol. Arra gondolok, hogy ölel karod,
Magadhoz szorítasz, melegeddel körülveszel,
vidáman nézel rám szép szemeiddel,
számon szád, érzem izgató, forró csókod.

Végy körül engem szereteteddel, vágyad tüzével
melegítsd fel keserű, árva szívem,
kedves kezeiddel szorítsd meg fáradt kezem,
drága testeddel hevítsd fel fázó testem!

Ne engedj el, Te éltetsz már csak,
a sok gond és fájdalom közt Te vagy remény,
boldogság, öröm, s így szívem nem szegény
már, mert Te legnagyobb kincsem vagy!

1999. Tolna