2009. október 1., csütörtök

Cukor György

Magdolna-vers

Hátunkat egymásnak vetve üldögéljünk, társam.
Látom a tengert, fényben.
És azok a fák, az a napfény a törzsön
s az ünnep a sugaras koronában, mert odaértél.
És tenger lett a tenger, társam.
Itt vagyunk. Jól ülsz? Ennél-e valamit, hoztam,
adok enned.
Üldögélj hát, megterítek.
Én etetlek, itatlak.
És nézzük a tengert, ahogy a hullám hullámhoz
szívvel tolakszik.
Töltsek bort a miénkből?
Mesélj. Milyen vidékre gondolsz,
milyen vágyakozásod van,
mit kívánsz? Én mit meséljek?
Gyere közel, közel.
Mutatom neked, nézd, nézd az olajfák, a kedvedért.
Nézd, pálmafák.
Nevess, nevess, cirógatlak, nevess.
Válladra roskadt mosoly vagyok,
hadd aludjam kicsit a válladon, kedves.