2009. október 10., szombat

Böszörményi Zoltán

A diófa

A diófát, amelyről már
annyiszor meséltem,
kivágták és eltüzelték,
ám én megmutatni neked,
mégis visszaképzelem
oda, ahol egyszer állt,
ahol gyermek volt és hajadon,
középkorú, bölcselkedő,
most te is szemügyre veheted:
tetszik?
Ilyennek képzelted?
Tedd rá a kezed, selymes,
meleg a kérge.
Gyere, üljünk alája.
S most mesélj te!