2009. szeptember 29., kedd

Kányádi Sándor

Hajnali intermezzó

Hajnal volt, jaj, csoda-hajnal:
fönn a hold,
lenn a föld,
középen a hajnalcsillag
tündökölt.
- Ha akarnád, fűzfa lennék,
mindig itt a parton állnék.
- Akarom, csak most ne menj el.
- Jaj, ki az ott:
- Csak egy árnyék.
- Ha akarnád, folyó lennék.
- Gát lennék, hogy ne mehess el.
- Fűzfa leszek, folyó leszek,
csak most, csak most még eressz el.
- Nem lát senki, csak a hold lát,
meg az az egy árva csillag.
- Jaj, a hold, a holdtól félek.
- Ne félj tőle, mindjárt itthagy.
- De ne hagyjon, jaj, ne hagyjon,
ne hagyjon a hold el engem,
fűzfád leszek, folyód leszek,
csak most, most eressz el engem.
- Fűzfám vagy már, folyóm vagy már,
partod vagyok, őrző gátad,
ne félj, ne félj, csak egy árnyék,
a virágok még nem látnak.

- Ne félj, ne félj, csak a harmat.
- Takard el a teleholdat.