Szabó Lőrinc

Erdő

Fekszem hanyatt,
fejem alatt
föld méhe háborg,
nézem a felhőt
és lent az erdőt,
e néma tábort,



mely véd sötét
dárdáival
s ha betakar
fekete árnya:
elcsöndesülnek
zúgó szívemben
a gondok is,
alszom s alusznak
alvó húsomban
a csontok is.