A sok éleslátó között
bolyong a költő mint a vak
fehér botjaként,
fénytelen életeken át
vezetik őt a szavak.
Lehullt jelmezmázak felett
botorkál mezítelen
Árva testének védje csupán
a sebezhető végtelen
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."