Megérzed azt, ha hozzádérve
Arcomról eltűnik az árnyék,
Nem várok tőled nagy szavakat,
Mert egy érintés szebb ajándék.
Megérzed azt, ha egy pillantás
Ezernyi színt gyűjt egy sugárba,
Megleled benne azt a kincset,
Melyet kutathatsz mindhiába.
Végül megérzed azt, ha hívlak:
Vitorlánk fehér szárnya lebben,
Hajónk elhagyja majd a tengert,
S eltűnünk fent a végtelenben.
