Nem áhítlak jobban
Mint délidőben árnyat
Sóvároghat ember száraz pusztaságban
Szükségem rád annyi
Mint szomjazónak forrás
Vajákos léleknek varázslathoz rontás
Annyira hiányzol
Mint ágy a fáradt testnek
Akár palettára színek az ecsetnek
Nem vágyom rád jobban
Miképpen az árva
Ölelő karokkal szerető anyára
Akár elfogadod
Akár meg sem érted:
Nem tudlak már többé nem szeretni téged
