Ezüstbe szűrve csendben,
holdfény ömlik át a kerten.
Nincs árnyéka semminek,
mintha árnyék volna minden.
Földre hajlik sok-sok ág,
már rég megadta mind magát.
Büntet engem és elér,
mindent legyőz e léha fény.
Hang hallszik csak nem beszéd,
szavak hálója szerteszét.
Tépve én is hallgatok,
feltámadásról álmodok.
