2009. július 23., csütörtök

Váci Mihály

Járkáló hegedű

Szemére gondolok- fényes lesz a szemem.
Mosolyát idézem- édes lesz a szám.
Hajára gondolok- fejem körül az este.
Hangja ha közeleg-kinyílnak a kalickák.
Merengő tigrisek szemével gyönyörködöm benne.
Anyám távoli tornyokat szeretett a tanyákon,
szíve alatt kihordott engem.
Földön járó harang-vertem magam, hogy szóljak,
ő ujjait rámtette-zengek, mint a lélek.
Fa voltam én az erdőn- hegedűvé teremtett.
Járkáló hegedű- négy lelkem feszül érte.