Bódai-Soós Judit

Erdély varázslatos világa

" Erdély varázslatos világa megérintett,
reménnyel, hittel,
békével töltött el.
Ott jártam, s otthon voltam.
Otthon voltam a Maros ölében,
a fenyvesek karjaiban,

a székelyek töretlen, törhetetlen tekintetében... "
/Bódai-Soós Judit/

Nyerges-tető

Száz-
hatvan
éve
őrzi már
hős
székelyek
porát
e hely,
hol díszes
kopjafák
között
bolyong
a vén idő,
és
bút lehel.
Szabadságért
oly híven
harcolók
vérükkel
áztatták
a hegytetőt,
s e vér
nem alvadó,
fejünkre hull,
amíg erőt
nem gyűjt
új harcra
majd
a máma
hőstelen,
szabadtalan magyar.

Apró keresztet hoztam én,
a fája kormozott,
törtszárnyú kismadár
könnyétől foltozott.


Gernyeszegi est

Maros dalával ringatom
reménybe álmos lelkemet.
Míg van folyó, mely így szalad,
feladni nekünk sem lehet.


Békém Gyergyóban

Fenyők csiklandják boldog-kékre
a szégyenlős eget,
mely felhő fátylát félrehajtja,
s kilesve rám nevet.
A hegyoldalon lágyan gördül
alá a fény-kacaj,
szellő szalad fülembe súgni,
hogy nincsen semmi baj.


Nincs baj

ha fáj, ha mar, ha szaggat, vagy szorít,
amíg puhán öleli lelkemet az ég,
szívemen tartva vigyázó kezét,
s remény-virágú, szép mosollyal bátorít.
Nincs baj.

***
/A fotót is ő készítette./