Minden fontos emléked
Játékmackóként tartod öregedő kezeidben
És feljajdulnak első sebeid
Ha kiesik markodból
Mintha érző agyad sejtjeinek
Karcos képét burkolná
Vagy egyetlen tárggyá sűrűsödött
Kedves szemű adathordozója lenne
Végére pergő filmed
Összemosódó első kockáinak
Oly erősen szorítod
Hogy szinte összenő szöveteiddel
S oly szentül hozzá tartozol
Mint Krisztus a kereszthez
Mert hozzád ért a bölcsőben
Mint szádhoz az anyatej
És még érzed rajta a fontosak illatát
Kik oly rég elmentek már
És mert mindig is ő volt
Az egyetlen igazi barát
