Serfőző Attila

El-eltűnődve

Csöndes szellők reszketnek
a roppant táj felett.
Ékes, szilaj színekre bontva
könnyed földi álmainkat.



Tépett horizontom háta mögül
dühös zápor közeleg,
nem zörget,
lomhán lelkemre sötétül.

Fürtökbe szabaduló Égi foglyok
áztatják makacs könnyeimet.