Ígérek neked június első
vasárnapján egy táncot: tekintet
tánca lesz, ahol a mérsékelt égövi
erdők a hegyekig mindent beborítnak,
elúszó felhőről nézzük majd –
szép öreg lelkek leszünk a szülőföld
legboldogabb tavaszából, mikor még
minden otthonos volt, ez a ház, ez a kert,
ez a kéz, mely ezekkel a pennákkal,
ceruzákkal feljegyezte a dátumokat,
hogy majd emlékezhessünk. Ígérem, hogy
pontosan érkezem majd az elmúlásba.
Legalább látni, utazni, nem-lenni
együtt megyünk.
