Pár drága napja, nem is régen
Elindultunk az úton, ketten
De én: szegény, már eltévedtem
Az örömöknek erdejében.
Csodálatos világ ez itten,
Szédülő fejem belekábul
Ittas a boldogság borátul…
De másnak, másként, másba hittem.
Örültem. Talán túl sokat,
Mert méreg az öröm nekem
És most szegény részeg fejem
Fáj, mint egy fájó gondolat.
A bánatútra tántorgok végül,
Mert nem vezet a te kezed,
Az utam jaj, már kivezet
Az örömöknek erdejébül.
