Fut az út előttünk,
örökös, végtelenhez szoktatott,
ember-vágta, ember-járta,
néha olyan félretaposott.
Örököltük, kaptuk, mint az életet
e mozgásban tartó rendben
életutat kisérő jeleket
gyüjtünk szüntelen.
Keressük az éltető
percek közt az álmokat--
mutató idő ujja alatt
érezzük a roppant arányokat.
Mint vándort a bot, úthoz
szabott emberi sors vezet,
rajta addig él a kép csak,
mig tart az emlékezet.
Képek rögződnek az úton
--élet a sorok között,
rendeltetés izgalma
kisér s mint szökött
álmot idézők futunk
és takar az idő rengetege,
ahol körülvesz és egyre szól
az utat kisérő élet üzenete...
1998 Toronto.
