/részlet/
írok
magamról írok
és idézem tanúim
a köveket amelyek feltörték lábam
az éjszakákat mikor sarjadt a remény
a barátokat akik elhagytak
az ellenségeket kik vermet ástak
a falut és a várost ahol éltem
most mind sorra kérdezem
érdemes volt?
ne bántsatok
Isten tudja mi fáj nekem
költő vagyok
sorok hűséges őrzője
rájöttök hogy nem időt töltő
szórakozásból írom verseim
költőnek születtem
nyugodjatok bele
este van és csendesség az úr
az alkony az erdőbe lépett
és hálót font napsugarakból
ráborította a fákra és hallgatta
néptelen árva lett a határ
a hold halványsárga fényben
vetkőzteti a fákat
meztelen testükre csillagot szitál
ha ódát írnék
rímköszöntőt
csengő lírát
szerelmesen andalítót
el nem múlót
ha rólad himnuszt írnék
szívedhez szólót
zengőt
felemelőt
olyan istenit
akkor géniusz lennék
költő vagyok
fáradt gondolatok napoznak
az égi kék homokon
és hűs szárnyak legyezik homlokom
hideg felhők fejem felett
költő vagyok és kimondom
mohón hallgatom szíved ütemét
ahogy arcomra hull
friss még minden dobbanás
nem tudom halljátok-e
