/Babits Mihály:
Töredékek az Iskolai füzet-ből
"... ahogy magáról az esőt lerázza,
mint keresztvizet egy dacos pogány,
kinek nem csillapul parázna láza,
bár a megváltás cseppje homlokán..."/
... ahogy magáról az esőt lerázza,
morajos kedvvel borong lován,
elfogadta, de sosem találta
megváltó hitét s néz marconán,
mint keresztvizet egy dacos pogány,
megváltást vett fejére közönnyel,
nője csendes, gyermeke halovány,
hintetlen maradt volna örömmel,
kinek nem csillapul parázna láza,
hiába zeng a Te Deum fohásza,
lelke nem hajlott szent igába,
hullt volna inkább élete virága,
bár a megváltás cseppje homlokán...
üdvösséget mégsem remélhet,
kényszerkeresztény, jó pogány,
áldva is hitetlen kárhozott lélek.
***
/József Attila: Ringató
Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással./
Glossza József Attila Ringató című versére
"Holott náddal ringat,"
holott susogással,
csorduló hajnallal,
arany napsugárral,
"holott csobogással,"
holott tücsökdallal,
csacska locsogással
csengő áldozattal,
"kékellő derűvel,"
narancsszín örömmel,
zöldellő reménnyel,
pirosló gyönyörrel,
"tavi csókolással,"
eső paskolással,
fövenyre futosó
ölelő hullámmal.
